CD felvételek dalszövegei

Bodzavirág Népdalkör:    Ha még eccer leány lennék… (2018)

Házunk előtt folyik a Mura ( Muravidéki népdalok Horváth Károly és Vajda József gyűjtéséből)

1.Házunk előtt folyik a Mura

Annak közepében rezeda

Fújja a szél a rezeda levelét,

Várom a szertőm levelét.

A szeretőm nem ír levelet,

Úgy is kitagadott engemet.

Kitagadott engem a világ,

Árva vagyok, mint a holdvilág.

2.Sej, a Csertának mindkét ága befagyott,

Mi az oka, hogy a babám elhagyott?

Szokása a Csertának a befagyás,

Sej, a legénynek a szerető elhagyás.

Sej, tiszta búzát válogat a vadgalamb.

Szépen szól a kozma dombi nagy harang,

Azt veri ki mindakét oldalára

Sej, szerettelek babám, de csak hiába.

Sej, barna legény, azt hiszed, hogy derék vagy,

Pedig csak a legényeknek alja vagy,

Nagyrécsében végigmegyek minden nap,

Porból is rugok olyan legényt mint te vagy.

Sej, összefolyik a Tisza a Dunával,

Összeillik a szőke a barnával.

Én is összeillek a szeretőmmel,

Sej, mint a fehér galamb a feketével.

3.Széles a Cserta, magas a partja,

Nincs olyan legény, aki átússza

Sanyi átiússza, meg vissza is ússza,Ez ám a legény!

Leteszi szűrét a lova mellé,

Lehajtja fejét a Mari mellé,

Mari jár utána, kendőt visz utána,

Bécsi pirosat,

Aranyrojtosat

Százforintosat.

A lendvai híres lányok

Zalai népdalok Horváth Károly gyűjtése

1. Lányok, lányok néktek nyílik a rózsa,
Menyecskéknek a savanyú uborka.
Akkor lesz a menyecskéknek tyuhaj, jó világ,
Ha kinyílik a savanyú uborka virág.

Gáborgyházán nincs több leány, csak három.
Az is eljár markot szedni a nyáron.
Zöld pántlika van a karcsú, tyuhaj, derekán,
Könnyen hajol aratáskor a marok után.

2.Mari lányom de beteg.Levest enne, de meleg.
Vizet inna, vize nincs, érte menni senki sincs,
Érte menni senki sincs.

Van neki egy jó anyja.Kit elküldött a kútra.
Míg az anyja kúton volt, szeretője nála volt,
Szeretője nála volt.

Édesanyám, de jó kend, De jó vizet hozott kend.
Máskor is elmenjen kend, soká legyen oda kend,
Tovább oda legyen kend.

Hát az ágyat mi lelte? Hogy így le van heverve?
Nem tagadom, megmondom, nálam volt a galambom,
Nálam volt a galambom.

A szoknyádat mi lelte?Hogy úgy össze van gyűrve?
Cica játszott egérrel én meg a szeretőmmel,

én meg a szeretőmmel.

3.A lendvai híres lányok,
A csárdába mind eljárnak.
Éjfél táján megy érte az anyja,
Sodrófával veri haza.

Erre gyere, ne menj arra,
Erre jobb út van, mint arra.
Erre gyere szívem gyöngyvirága,
Adj egy csókot utoljára.

Páros csókot nem adhatok,
Nem a te szeretőd vagyok.
://Páros csókot csakis annak adok,
Kinek a babája vagyok. ://

4. Kicsi még a mi lányunk,
Mit keresel minálunk?
Majd ha megnől a mi lányunk,
Akkor, akkor,akkor járjál minálunk.

Megnőtt már a mi lányunk,
Járhatsz te már minálunk.
Ne csak egyél, igyál minálunk,
Hanem aztán vegyed el a mi lányunk.

Kiszáradt a bodzafa,
Hol alszunk az éjszaka?
//:Vagy nálatok,vagy nálunk,
Ahol, ahol jó fekhelyet találunk ://

Szalafői utca… ( Vasi – Szalafői népdalok Békefi Antal gyűjtése)

1.Szalafői utca de kövecses

végigmenni rajta de keserves

//: valahányszor végig megyek rajta

elvasik a piciny csizmám sarka.://

2.Ég alja, ég alja de tiszta!

Babám a szívedet más bírja!

Ha én a szivedet birhatnám

Széles a világért nem adnám.

Este van, sötét van, nem látok

Gyujtsál hát angyalom világot!

Gyujtsd meg azt a viaszgyertyádat

Hadd csókoljam meg az orcádat!

3.Magashegyen terem a só

mondd meg rózsám, mér haragszó

Csak az nehéz kedves rózsám

hogy büntelen haragszó rám.

Mindig mondtad, elmensz, ithagysz

A szívemre bánatot hagysz.

Én elmegyek, te itt maradsz.

tudom rózsám, majd megsiratsz.

4.Víz alá, víz alá,

Víz a malom alá,

Takarj be angyalom,

Cifra subád alá!

Ne takarj be nagyon

Mert melegem vagyon!

Piros két orcámat

meghervasztja nagyon.

Ha te elmégy, elmégy

Csak hozzám igaz légy!

Igaz szereteted

Hamisra ne fordítsd!

Hamisra fordítod

megver a jó isten,

Téged is , engem is

Még ki fölnevelt is.

5.Befogom a lovamat a kocsiba

Elviszem a búzámat a malomba

Őrlik a búzámat, kaszálják a szénámat,

Más öleli az én kedves babámat.

Ha nem kapok vasárnapra szeretőt

Felszántom a szalafői temetőt

Istenem adj esőt! A lovamnak legelőt

Magamnak meg igazszívű szeretőt.

Irillik a lányságomat… (Vajdasági leánydalok Bodor Anikó gyűjtéséből)

1. Irilik a lányságomat ezt a piros lobogómat

bokorra kötöm a végét, úgy megyek Doroszlón végig.

Addig ne higgy a legénynek, míg az ajtón kikíséred,

mer’ a kezed a kezébe, ezer ördög a szívébe.

Sárgarépa, petrezselyem, az anyósom veszedelem.

/: Alig várom az ördögöt, hogy elvigye a vén dögöt.:/

2. Keskeny nékem ez az út

körüljárom a falut,

Láttam a kis Bözsikét, hogy etette a csibét.

Etesd Bözsi a csibét,

abból esző pecsenyét.

Pecsenyére vörös bort, véled mulatok én most.

Kere. Kere. Kereki,

barna kislány gyere ki.

– Nem mehetek én mostki, göndör hajam bontom ki.

3. Ezt a kislányt ne vedd el, ne veddel,

mert nem győzöd selyem keszkenővel.

Kilenc kendőt kötött a nyakára

tizediket karcsú derekára.

Lement a Nap a szokott járásán,

fülemüle szól a Duna partján.

//:Fülemüle , sárgarigó füttye,

szép a babám, nem válok el tőle. ://

4. Piros alma csutája

sebes a rózsám szája,

meg kő annak gyógyulni,

ha meg akar csókolni.

Piros kukoricaszár

kapálatlan maradtál,

szőke legény, barna lány,

csókolatlan maradtál.

Piros alma gömbölyű,

enyém vagy te gyönyörű,

enyém vagy te nem másé,

nem az édesanyádé.

5. Azt mondja a torma

hogy minden kislány egyforma.

//: Hazudik a torma, nem egyforma, mindig jobb a szőke mint a barna.://

Azt mondja a retek,

hogy én szőkét szeretk,

//: hazudik a retek, nem szeretek, szőke helyett barnát ölelgetek. ://

Ha nég egyszer leány lennék.. /Vajdasági lakodalmasnépdalok Bodor Anikó gyűjtése)

1.Jól meg gondold kislány

Elejét, utolját,

Mert nem szita, rosta

Hogy azt megfordíjják!

Mert nem szita rosta,

hogy azt megfordíjják!

Se nem kölcsönkenyér,

hogy azt visszaadják!

2.Szépen úszik a vadkácsa a vízen,

Szépen legel a gulyám a réten.

Szépen szól a csengő a nyakába.

Tijed leszek én, babám nemsokára.

Aki, aki a babáját szereti

akármilyen későn felkeresi.

Lám én az enyém igazán szeretem

este tíz óra, mégis felkeresem!

3.Új a kocsim vasaltatni akarom

esküvőre viszik az én galambom,

Víg muzsika kihalik a mezőre,

fáj a szívem kész a megrepedésre.

4.Ha még eccer leány lennék,

Olyan szépen felöltöznék!

Úgy mennék a bálba, babám mulatságára!

Ott maradnék éccakára!

Ha még egyszer leány lennék

Megválasztanám a legényt,

Megválasztanám a legényt, mint a piacon az edényt,

mint a piacon az edényt,

Az edénynek a mázasát a legénynek a szálasáta legénynek a szálasát!

3 /2.Mikor indultam a templomba esküdni,

egyik könnyem a másikat ott éri.

Jaj istenem hogy kell véle megélni,

igaz szívemből sose tudtam szeretni.

5. Ezt a legényt még akkor megszerettem,

Mikor véle a kapuba beszéltem.

Megtetszett a gyönyörű szép szavájért,

Homlokára göndörödőtt hajáért.

Nincsen széle a fekete kendőmnek,

nincs egy igaz szava a szeretőmnek!

Veszek olyan kendőt melynek széle lesz,

választok szeretőt aki igaz lesz.

6.Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy,

Mondd meg nékem barna kislány hová mégy?

Elmegyek a régi szeretőm után

Megkérdezem szeret-e még igazán?

Tizenhárom fodor van a szoknyámon

azt gondoltam férjhez megyek a nyáron.

De már látom, nem lesz belőle semmi,

tizenkettőt le kell róla fejteni!

4/2.Sír a mezei pacsirta

Mind a két szemét kisírta

Sírok is, sírtam is, sírjon a galambom is,

értem lehajlik az ág is.

Piros kancsó, piros bor… (Kalotaszegi- Mérai boros dalok)

zene: Laposa Julianna, Horváth Károly)

1.Én Istenem tégy egy csodát, Változtasd borrá a Tiszát

I: Ha a Tisza borból volna.

Az én szívem de víg volna:I Csuhajja

Én Istenem tégy egy csodát, Százasokból széna boglyát

I: Tetejébe milliókat.

Had mulassam ki magamat:I Csuhajja

Még azt mondják részeg vagyok ,Hogy a bortól veres vagyok

I:Veres a libának orra

Pedig sose mártja borba:I Csuhajja

Még azt mondják részeg vagyok,Hogy a bortól ingadozok

I: A nád szál is ingadozik,

Pedig az csak vizet iszik:I Csuhajja

2.Piros kancsó piros bor

Mindjárt rám kerül a sor

Iszom a bor ölelem a babámat,

Őt szeretem nem az édes anyámat.

Nékem olyan ember kell,

Ha beteg is kelljen fel!

Hozzon vizet, rakjon tüzet, vágjon fát,

legyen mivel megfőznöm a vacsorát

Ez a világ mi vóna

Ha egy kis bor nem vóna

Iszom a bort ölelem a babámot

Kinevetem ezt a kutya világot.

3.A mérai hegytetőn

Ott lakik a ott lakik a szeretőm

fehér kendőt lobogtat, engem

oda engem oda csalogat.

Ne csalogass engemet

mer én oda mer én oda nem megyek

Ha én oda elmegyek, szeretője,

szeretője én leszek.

A mérai csorgóvíz

olyan édes olyan édes mint a méz

aki iszik belőle, vágyik a szerelemre,

én is ittam belőle, szerelmes lettem tőle.

Erdélyország az én hazám…

/Kalotaszegi népdalcsokor/

1. Erdélyország az én hazám nem német,

Odavágyik az én szívem, míg élek.
Ott hagytam egy barna legény hervadni,
Úgy szeretném csak még egyszer meglátni!

Édesanyám, ha kend tudná, amit én,
Milyen gyenge szívű lánya vagyok én.
Ha kiülök a tornác küszöbjére,
Vágyik szívem a régi szeretőmre.

2. De szeretnék az égen csillag lenni,
Minden éjjel az ég alján ragyogni!
Éjfél tájban megkerülném az eget,
Onnat nézném, hogy a babám kit szeret.

S, nem jó csillag lenne már énbelőlem,
Nem sokáig ragyognék én odafenn.
/:Mert mikor az égen kéne ragyogni,
Akkor mennék a babámat ölelni. :/

3. Zöld szalagot kötöttem a hajamba,
Nem vagyok én a leányok utolja.
Sem eleje sem az alja nem vagyok,
Amér’ az a barna legény elhagyott.

Új korában repedjen meg a csizmám,
Ha még egyszer járok a babám után.
/: Először is azért jártam utána,
Csalfa szemem csalogatott hozzája. :/

4. Nincsen rózsa mert lehullott a földre,
Nincs szeretőm mert elhagyott örökre.
Ha elhagyott hagyjon is el örökre,
Mert nem lehet mindenkinek hat ökre.

Sárga virág ha leszakítanálak,
Mit mondanál, babám, ha elhagynálak?
Azt mondanám, verjen meg a teremtő,
Mert nem voltál igaz szívű szerető.

Nincsen kedvem, mer’ a fecske elvitte,
Erdélyország közepébe letette.
//:Fecskemadár hozd vissza a kedvemet,
Kedvem után a régi szeretőmet! ://

Fehér galamb szállt a házra…(Mezőségi ( Válaszúti) lakodalmi dalok Kallós Zoltán gyűjtése)

1. Bőg a bárány az erdőben,
A menyasszony kiskertjében.
Siratja a koszorúját,
Elhullatta a virágját.
Ne sirasd a koszorúdat,
Mer’ én néked kötök újat.
Éjjel-nappal kössed rózsám,
Úgysem leszek többet leány.

Fehér galamb a víz mellett,
Édesanyám Isten veled.
Csak egyszer egy esztendőbe,
Lehetek már a vendégje.
Erdők, völgyek, szűk ligetek,
Most elvisznek közületek.
Gondom nem jól viseltétek,
Örökre elvesztettetek.

2. Madár szállt az ágtetőre,
Most megyünk az esküvőre.
A menyasszony szép virág,
Koszorúja gyöngy virág.
Az a boldog vőlegény,
Ki azt mondja az enyém.
Áj-ná-ná…

A menyasszony olyan szép,
Mint üveg alatt a kép.
Vőlegényünk se csúnya,
Olyan, mint egy bokréta.
Szép a hírük, szép a nevük,
Szép a magaviseletük.
Áj-ná-ná…

Válaszúti templomig, Mind piros rózsa nyílik.
Szedjétek le leányok, Koszorúba fonjátok!
Tegyétek a fejetekre, Most megyünk az esküvőre.
Áj-ná-ná…

3. Szégyen volna, hogyha én azt nem tudnám,
Melyik utcában lakik az én babám.
Ott lakik egy válaszúti utcában,
Piros rózsa nyílik az ablakában.

Mikor a lány a legénnyel esküszik,
Lányságáról nagyon megfelejtkezik.
Nem gondol a szabad madár életre,
Szép lánysága holtig el van felejtve.

Udvaromban magasra nő a nyárfa,
Édesanyám barna lányát siratja.
Sírjál anyám, sirathatsz is engemet,
Férjhez adtál, de nem tudod, hogy kinek.

4.Nyisd ki, rózsám az ajtót,
Itt van a te galambod.
De nehezen nyitod ki,
Mintha nem tudnád, hogy ki.

Nyitom, nyitom, kedvesem,
Csak a lájbim keresem.
Nyitom, nyitom galambom,
Csak a lájbim gombolom.

Adj egy csókot én egy mást
Ne felejtsük el egymást.
://Két-három csók nem a világ
Száradjon meg aki nem ád. ://

5. Fehér galamb szállt a házra,

Édesanyám isten áldja!

Köszönöm a nevelését,

sok jóra való intését.

Sír a szemem, hull a könnyem,

De igazán fáj a szívem kísérnek az idegenek, kikkel mostan fogtam kezet.

Vége, vége, vége van mindennek

Zalai népdalok ( Horváth Károly és Vajda József gyűjtése)

1.Vége, vége, vége van mindennek,
Vége van babám a hosszú szerelemnek,
Vége van babám a hozzám járásodnak,
Kis kapum előtt a meg-meg állásodnak.

Csak az mondják nem adnak, nem adnak,
Nem adnak engem a kedves galambomnak.
Inkább megtagadom széles e világot,
Árvára mégsem hagyom a babámat.

2. Sűrű sötét felhők vándorolnak az égen,
Maradásom nincs ezen a vidéken.
Az van írva rá a vándor felhőkre,
Isten veled, babám, Isten veled örökre.

De nagy bú és bánat fogta el a szívemet.
Más kislánnyal hirdetik az enyémet,
Még tegnap sem hittem, volna valóban,
Hogy nem megyek babám veled a kézfogóba.

3. Árokparti csalán,

Árokparti csalán, Kökény szemű kislány,
Eszem a szemedet,
Mért vagy olyan halvány.

Nem vagyok halovány,
Ilyen minden kislány,
Kinek a gyűrűjét
Más viseli ujján.

Széna meg a szalma,
A kerek jászolban,
Megcsaltalak rózsám
A pitvarajtóban

4.Dombon van a babám,
Rácsos kapuja,
Engem csalogat,
Hogy menjek el oda.

De én oda babám,
El nem mehetek,
Százat hitegetek,
Egyet szeretek.

Az az enyém melyik,
Én rám nevetett ,
Az csalta meg az én
Árva szívemet.

5. Gyere rózsám a kis kertbe,

Szakíts rózsát a kezedbe.
Ha fehér kell azt is adok,
Ha piros kell magam vagyok.

Jaj, de szépen muzsikálnak,
Zöld erdőben a betyárnak.
Muzsikaszó, tölgyfalevél,
Jaj, de szép a betyár legény.

Gyere rózsám a kiskertbe,
Nézzünk egymás két szemébe.
//: Ott nézem ki a szemedből,
Szeretsz-e tiszta szívedből? ://

“De szépen szól…” 2007.

1. Nem anyától lettem…
2. Azt gondolod eső esik…
3. Holdvilágos este…
4. Megkötötték nékem….
5. Megérett a kökény…
6. Jó szeretni…
7. Páros utak mellett…
8. Elment a madárka…
9. Nincsen olyan ködös idő…
10. Alsópáhi utca…
11. Hej, andocsi dönöge…

“Napra csillag jár az égen…” 2011.

1. Hetési népdalok
2. Somogyi népdalcsokor
3. Somogy megyei csárdák népdalai
4. Somogyi menyasszony búcsúztató
5. Szatmári népdalcsokor
6. Katonadalok citerakísérettel
7. Mezőségi népdalcsokor
8. Kalotaszegi katonadal
9. Mezőségi népdal
10. Moldvai népdalcsokor
11. Mezőmadarasi népdal

II. CD dalai

Fehér blúzom elejében a rózsa (Muravidéki népdalcsokor, Horváth Károly gyűjtése)

1. Fehér blúzom elejében a rózsa,
Jaj de szépen mosolyognak le róla.
Bárcsak én is olyan rózsa lehetnék,
Kit szerettem annak párja lehetnék.

Átkozhatom én az édesanyámat,
Mért nem adott az én kedves babámnak,
Annak adott kit soha sem szerettem,
Kire még a szememet sem vetettem.

Én belőlem nem jó csillag lett volna,
Én az égen ritkán ragyogtam volna,
II: Éjféltájban megkerülném az eget,
Onnan nézném, hogy a babám kit szeret.:II

II. CD dalai
Fehér blúzom elejében a rózsa (Muravidéki népdalcsokor, Horváth Károly gyűjtése)

1. Fehér blúzom elejében a rózsa,
Jaj de szépen mosolyognak le róla.
Bárcsak én is olyan rózsa lehetnék,
Kit szerettem annak párja lehetnék.

Átkozhatom én az édesanyámat,
Mért nem adott az én kedves babámnak,
Annak adott kit soha sem szerettem,
Kire még a szememet sem vetettem.

Én belőlem nem jó csillag lett volna,
Én az égen ritkán ragyogtam volna,
II: Éjféltájban megkerülném az eget,
Onnan nézném, hogy a babám kit szeret.:II

2. Sej, esik eső, de énreám nem esik
Sej, fáj a szívem, de kívülről nem látszik.
Fáj, a szívem, de kívülről nem látszik,
Sej, piros arcom haloványat virágzik.

Sej, fáj a fának ha levágják az ágát.
Sej, fáj a lánynak, ha elviszik a párját.
Az enyimet elvitték katonának,
Sej árva szívem megöli a búbánat.

 

II. CD dalai
Fehér blúzom elejében a rózsa (Muravidéki népdalcsokor, Horváth Károly gyűjtése)

1. Fehér blúzom elejében a rózsa,
Jaj de szépen mosolyognak le róla.
Bárcsak én is olyan rózsa lehetnék,
Kit szerettem annak párja lehetnék.

Átkozhatom én az édesanyámat,
Mért nem adott az én kedves babámnak,
Annak adott kit soha sem szerettem,
Kire még a szememet sem vetettem.

Én belőlem nem jó csillag lett volna,
Én az égen ritkán ragyogtam volna,
II: Éjféltájban megkerülném az eget,
Onnan nézném, hogy a babám kit szeret.:II

2. Sej, esik eső, de énreám nem esik
Sej, fáj a szívem, de kívülről nem látszik.
Fáj, a szívem, de kívülről nem látszik,
Sej, piros arcom haloványat virágzik.

Sej, fáj a fának ha levágják az ágát.
Sej, fáj a lánynak, ha elviszik a párját.
Az enyimet elvitték katonának,
Sej árva szívem megöli a búbánat.

3. Azt gondolod mindig így lesz, hogy szeretőm soha nem lesz.Dehogy nem lesz, de már van is, tenáladnál szebb is jobb is.

Azt gondolod, hogy én bánom, hogy tetőled el kell válnom,
Dehogy bánom nem sajnálom, van több legény a világon.

Te azt hiszed, hogy szeretlek, ha egy kicsit megölellek.
Háromszor is megölellek, mégse szívemből szeretlek.

Édesanyám rózsafája, engem nyílott utoljára,
Bárcsak sose nyílott volna, asszony sose lettem volna.

4. A csentei túrós mácsik,
egyik hosszabb, mint a másik
Se nem túrós, se nem darás,
Csentevölgyben nincs maradás.

Édesanyám lánya voltam,
míg szeretőt nem tartottam
De most midőn egy akadott,
engem anyám eltagadott.

A csentei híres lányok,
mindig a csárdába járnak,
Reggel felé megy az édesanyja,
sodrófával veri haza.

Akkor szép az erdő…(Szatmári népdalcsokor)

1.Akkor szép az erdő mikor zöld
Mikor a vadgalamb benne költ
Olyan a vadgalamb, mint a büszke lány,Sírva jár a legények után.

2.Elvágtam az ujjam, de nem fáj.
Fügefa levelet raktam rá.
II: Fügefa levele éjjel harmatos,
kicsi a szeretőm, de csinos.:II

1.Fecském, fecském édes fecském
Vidd el az én levelecském,
Szállj el véle olyan messze tájra
Tedd a babám ablakába.

2.Ha kérdi, hogy honnat jöttél,
Kinek a babája lettél.
Mondjad, hogy egy öreg regrutáé
Az én csárdás galambomé.

1.Zöld búzába de keskeny a gyalogút
Améken a kisangyalom elindult
Térjél vissza kisangyalom az igaz utadra
Gondolj rá a szombat esti szavamra.

2.Az utamról visszatérni nem lehet,
A szerelem széles lángja nem enged.
II: A szerelem szélesebb a Tisza vizénél,
Árvább vagyok a rezgő nyárfalevélnél. :II

1.Ki látott már télen fecskét,
Fehér lábú kis menyecskét, csuhajja
Láttam biz’ én a Bakonyba’ Fehér lábát a Balatonba’ mossa, csuhajja.

2.Mit mondhatnék én magának, Válasszon meg babájának, csuhajja
szép nem vagyok, se nem derék, Mégis van szeretőm elég, csuhajja.

3.Szánon megyek, nem szekeren,
Mer’ a szekér megráz engem, csuhajja
II: Ha a szekér megráz engem, Nem lesz jó asszony belőlem, csuhajja.:II

Válaszúti hegy aljába…- (mezőségi népdalcsokor)

1. Válaszúti hegy aljába
Eltörött a lovam lába
Gyere rózsám fizesd meg a károm
Úgyis te leszel a párom.

2.Erre gyere, ne menj arra
Jobb út van erre mint arra
Erre gyere szívemnek a párja
Adj egy csókot utoljára!

3.Páros csókot nem adhatok
Nem a te szeretőd vagyok
Páros csókot csakis annak adok
Kinek szeretője vagyok.

4.Nem úgy van most mint volt régen
Nem az a nap süt az égen
Nem az a nap hej de nem az a hold
Nem az a szeretőm ki volt.

5.Aki volt már rég elhagyott
Szebbre vágyott mint én vagyok
Szebbre vágyott hej de mégse kapott
Még olyant sem mint én vagyok.
1. Ablakomba besütött a holdvilág,
Az én babám abba fésüli magát,
Göndör haját százfelé fújja a szél,
látod babám, de hiába szerettél.

2.Édesanyám, ha meguntál szeretni
Vigyél engem a vásárba eladni.
Adjál oda akármilyen kérőmnek,
Ha nem adtál a régi szeretőmnek.

1. Kék ibolyát ültettem a pohárba
Ez a legény válogat a lányba
Üsse meg a sej-haj a válogatós nyavalya,
Én is volta szeretője valaha.

2.Kék ibolya búra hajtja a fejét
Mert a harmat nem öntözi levelét
Száll le harmat, sej-haj a kék ibolya tövére,
Most találtam egy igaz szeretőre.

3.Kék ibolya, ha leszakasztanálak,
Mit mondanál babám, ha elhagynálak.
Mit mondanék, sej-haj, ha így hozta az idő,
ritka most az igaz szívű szerető.
1.Befogom a hat ökröm a járomba
Elviszem a búzámat a malomba
Édes kicsi molnárom őröld meg a búzámat
Három éve nem láttam a babámat.

2.Nem őrlöm, mert nem hagyja a szeretőm,
Mert nem vártál reám három esztendőt.
Három esztendő babám, nem is olyan nagy idő,
Elvárja egy igaz szívű szerető.

3.Bolond volnék, ha búsulnék, ha sírnék,
Ha szeretőt mindig egyet tartanék.
II: Tartok biz’ én szeretőt, szőkét, barnát, feketét,
Bánom is én, ha irigyel a szomszéd! :II
Napra csillag jár az égen- (Somogyi népdalcsokor- Kodály Karádi gyűjtéséből)
1.Napra csillag jár az égen
Kaszál a rózsám a réten
Ha te kaszálsz én meg gyűjtök
Ott is rajtad könnyebbítek.

2.Az karádi kertek alatt
Egy tarisznya fene van ott
Egye meg a legényeket
Mér’ szeretnek menyecskéket.

3.Üssön meg babám a ménkű
Akkora mint hat malomkű,
Mér tartottál engem szóval
Ennyi esztendőtül fogva.

1.Elvetettem a lenemet felébül. Ha ja lenem sárga lenem majd megaranyzik.

2.Eláztottam a lenemet felébül.
Ha ja lenem sárga lenem majd megaranyzik.
3.Eltiloltam a lenemet felébül.
Ha ja lenem sárga lenem majd megaranyzik.

4.Megnyomattam a lenemet felébül.
Ha ja lenem sárga lenem majd megaranyzik. .
1. Arra alá molnárház.
Arra alá rigrom-regrom
Szikszom-szekszom molnárház.

2.Legény vedd el a lejánt.
Legény vedd el a rigrom-regrom
Szikszom-szekszom a leányt.

3.Mibe járjon módosan?
Mibe járjon rigrom-regrom
Szikszom-szekszom kopogósan.

4.Vegyél neki lakcipőt.
Vegyél néki rigrom-regrom
Szikszom-szekszom lakcipőt.
1.Söprik a karádi utcát,
Szedik a magyar katonát.
Csak had szedjék, csak had vigyék,
Csak angyalom el ne vigyék.

2.Katonának szép a neve,
Jaj de gyarló az élete.
Hat krajcár a füzetése
Ha megissza nincsen pénze.

3.Piciny vagyok, de víg kedvű,
Gyönge csolkom de jó ízű
Nincsen az a csók jó ízű,
Ki végtére nem keserű.

Igyál betyár! (somogyi betyárdalok)

1. Iszik a betyár a csapon,
Sír a kedves kisangyalom.
Ne sírjál rózsám olyan nagyon,
Nem ütik a betyárt agyon.

2.Kutyakaparási csárda,
Zsandárokkal körülzárval.
Azér’ van az körülzárval,
Mer betyár mulat a csárdába

1.Igyál betyár, múlik a nyár,
Úgy sem soká duhajkodsz már!
Lehullik a tölgyfalevél,
Hová lesz a betyárlegény?

2.Szárad a bokor a tetőn,
Haragszik rám a szeretőm.
Zöldellik a bazsalikom,
Ne haragudj rám galambom!

1.Vörösbor nem drága,
hat krajcár az ára
hozz kocsmáros még egy meszölyt
hadd mulassak ötven versöt,
azután elmegyek.

2.Ne menj el angyalom,
van még egy forintom,
szövésemmel fonásommal pótolgattam
azt is a számodra hagytam
mulasd el nem bánom.

1.Kukorica csutája, Sebes a rózsám szája.
Meg kell annak gyógyulni, Ha meg akar csókolni.

2.Három akó borom van, Mind a három csapon van.
Egyik édes, másik jó, A harmadik savanyú.

3.Ha te tudnád, amit én, Milyen szívű vagyok én.
Ahol legényt látok én, Érted élek-halok én.

4.Hajam, szemem fekete, A tied is mellette.
II: Összeillik a kettő, Mint a selyem keszkenő. :II

II: Volt énnékem pénzem, elástam,
Mögszáradt a torkom, fölástam.
Így jár, aki mindig bort iszik,
még a temetőbe nem nem viszik :II
Maj’ ha temetőbe elviszik,
Isten úgy se’ többet nem iszik.

Mikor kicsi leány voltam… ( Moldvai népdalcsokor)

1.Túl a vízen egy kosár,
abban lakik egy madár.
Abban lakik egy madár,
aki engem rég hogy vár.

2.Várj madárkám, várj, várj, vár,
este hozzád megyek ár.
Megvizsgálom szívedet,
s véle szeretetedet.

3.Túl a vízen zörgős malom,
ott őröl az én galambom.
Ott egyebet nem őrölnek,
csak búbánatot eleget.

4.Nékem is van egy bánatom,
odaviszem, s lejáratom.
Egy szem búza, két szem rozs,
felöntöttem, járjad most.

1.Felsütött a napsugára minden ember ablakjára,
Jaj Istenem mi az oka, az enyémre nem süt soha?

2.Idegen földön a hazám, minden ember édesapám.
Idegen földön a hazám, minden asszony édesanyám.

3.Mer’ én oda való vagyok, ahol az a csillag ragyog,
Mer’ én oda való vagyok, hol a fényes csillag ragyog.

4.S mikor megyek hazafelé, nyílik az ég háromfelé,
Azért nyílik háromfelé, mer’ én megyek hazafelé.
Ragyognak rám a csillagok, mer tudják, hogy itthon vagyok.

1.Mikor kicsi leány voltam, Zabaratni járogattam.
Mikor kicsi leány voltam, Zabaratni járogattam.
Markot tartani nem tudtam
szeretőt tartani tudtam. Fáj, fáj, fáj a szüvem fáj.
Markot tartani nem tudtam
szeretőt tartani tudtam. Fáj, fáj, fáj a szüvem fáj

2.Fáj a szüvem szüvedért, Két fekete szemedért.
Fáj a szüvem szüvedért, Két fekete szemedért.
Fáj a szüvem szüvedért,
Két fekete szemedért. Fáj, fáj, fáj a szüvem fáj
Fáj a szüvem szüvedért,
Két fekete szemedért. Fáj, fáj, fáj a szüvem fáj.

1./:Elment János katonának,
Elment János katonának:/
/:Engem itten hagyott másnak.:/

2./:Gyere János, mert megvárlak,
Gyere János, mert megvárlak!:/
/:Mert ha nem jössz, férjhez adnak.:/

3./:Ha megérem jövendőbe
Vetek a búzamezőbe.:/
/:Vetek árpát, vetek búzát
Közepébe csukros rózsát.:/

4./:Csukros rózsa ne virágozz,
Énrám babám ne várakozz!:/
/:Mert ha én rám várakozol.
Soha meg nem házasodol.:/

Én az éjjel nem aludtam egy órát ( mezőségi népdal)

1. Én az éjjel nem aludtam egy órát
Hallgattam a régi babám panaszát,

Éjfél után sejehaj, kezdtem elszenderedni,
Jaj de bajos, ki egymást nem szereti

2. Úgy meguntam ezt a legényt szeretni,
De még jobban a gyűrűjét viselni,

Csütörtökön, sejehaj, megmondom az anyának
Köszönöm a jóságát a fiának.

3. Verje meg az Isten a te anyádat
Mert csinálta bolonduljak utánad.

Zúgjál erdő, sejehaj, csendülj mező, falevél
Szeresd babám, kit idáig szerettél.

Sem eső nem esik…(somogyi menyasszony búcsúztató, feldolgozás)

II: Sem eső nem esik,
Sem felhő nem látszik,
Mégis az én orcám
Két oldalról ázik.

Sírjál szép menyasszony,
Most készülj búcsúzni
Anyádtól, apádtól,
A fiatalságtól!:II

1.Zörög a kocsi,
Pattog az ostor,
Talán értem jönnek,
Talán engem visznek.

2.Kísérj anyám, kísérj,
Csak a kapuig is!
Azután elmegyek
Magam egyedül is.

3.A paszulya szára
Felfutott a fára,
Üresen maradt egy
Kislánynak a háza.

4.Istenem, országom,
Régi szabadságom,
Jaj de hamar elmúlt
az én leányságom.

5.Feküdjél le lányom
Leány ágyadba
Hajtsd le szép fejedet
Selyem nyoszolyádba.

6.Udvarom kapuja
sarkig van nyitva
Szekeremnek rúdja
útnak van indítva.

7.Sem eső nem esik,
Sem felhő nem látszik,
Mégis az én orcám
Két oldalról ázik.

8.Sírjál szép menyasszony,
Most készülj búcsúzni
Anyádtól, apádtól,
A fiatalságtól!

9.A paszulya szára
Felfutott a fára,
Üresen maradt egy
Kislánynak a háza.

10.Istenem országom,
Régi szabadságom,
Jaj de hamar elmúlt
az én leányságom.

Katonadalok
1.Don-kanyarban áll egy szomorú fűzfa,
barna kislány sírva sétál alatta.
II: Állj meg kislány barna kislány de csak ha lehet,
adjál a bakának egy pohár vizet! :II

2.Mért ne adnék én a bakának vizet?
Szenvedett ő a hazáért eleget!
II: Nem szenvedtem barna kislány, de most szenvedek
adj egy csókot utoljára elmegyek. :II

3.Don-kanyarban áll egy szomorú fűzfa
magyar baka halva fekszik alatta.
II: Bajtársai kardjaikkal ássák a sírját,
odahaza magyar lányok siratják.:II
1.Esik az eső, ázik a heveder,
Gyönge lábamat szoríjja a kengyel,
II:Bársony lekötés húzza a lovamat,
Nehéz karabély nyomja a vállamat.:II

2.Megjött a levél fekete pecséttel,
Megjött a muszka százezer emberrel.
II:Négyszáz ágyúval áll a harc mezején,
Így hát, jó anyám, elmasírozok én.:II
1.Udvaromon arany vályú, arany kút,
Abból iszik arany kakas, arany tyúk,
Arany kakas mind azt kukorékolja:
A szeretőm Kolozsváron katona.
2.Házunk előtt mennek el a huszárok,
Édesanyám én is közébük állok,
Én leszek az első század vezető,
Nem a világ ez a három esztendő.

3.Udvaromon hármat fordul a kocsi,
Édesanyám, minden pakkom hozza ki,
Hozza ki a behívólevelemet,
Hogy a babám feledje a nevemet.

4.Dombon van a kolozsvári kaszárnya,
Akármerről fújja a szél találja,
Fújja a szél a kaszárnya tetejét,
De sok kislány siratja a kedvesét.

5.Három kislány kimegy a temetőbe,
Mind a három letérdepel a földre,
II: Egy közülük föltekint a nagy égre:
– Miért is lettem katona szeretője ? :II
1.Nem messze van ide babám tanyája,
Ide látszik sudár jegenyefája.
Fújja a szél, lengeti, katonának kell menni,
Szép vagy babám, mért kell téged itt hagyni.

2.Katonának kell menni a legénynek,
Jó gazdának épp úgy, mint a szegénynek.
De a gazdag kiváltja hathónapos korába’,
A szegény meg három évig szolgálja.

3.Megüzentem a páhoki bírónak
Márványkőből rakassa ki az utat
Rakassa ki simára, simára csináltassa
Jön a tüzér, csikorog a csizmája.

4.Mikor kezdtem kofferomat pakolni,
Édesanyám akkor kezdett siratni.
Engem anyám ne sirass, inkább pálinkát hozass,
Had igyon a szegény katona fiad.
Édesanyám ne sirass, köszönöm a nevelést,
Lehajolok, megcsókolom a kezét!
1.A kaszárnya előtt áll egy magas nyárfa
Alatta virágzik egy sárga tearózsa.
Bimbó is van rajta, gyászlevele nincsen
Házasodj meg babám,áldjon meg az Isten!

2.Nem házasodom meg, mert katona vagyok.
Mert a Ferenc-Jóska engem besorozott.
II: Hogyha Ferenc-Jóska nem sorozott volna,
Még az ősszel babám párod lettem volna.:II
1.Mennek a katonák libegős-lobogós vonaton,
Sisakos fejüket kihajtják a vonatablakon,
De hiába hajtja az idén tavasszal a rozmaring az ágát,
De hiába várja sok kislány haza a babáját!

2.Kárpátok aljában nyílnak a muskátlivirágok,
Szép magyar honvédek mennek a győzelmes csatába,
Feltűzik a zászlót, a magyar lobogót ezeréves tetőre,
Magyarok Istene, segítsd a honvédet előre!

Elmegyek, elmegyek…. (mezőmadarasi népdal)

1.Elviszik a faluból a legényeket
A sok kislány babája után kesereg
Három évig siratja tenger könnyét hullatja
Nincsen vígasztalója áj ná ná ná ná

2.Ott bent ülnek a legények a kocsmában
Asztal körül lámpa alatt tizenhárman
II: Mind a tizenháromnak van behívó levele
Siratja a kedvese áj ná ná ná ná :II

3.Gólyamadár odafönn a magas égen
Barna kislány sírva sétál lenn a réten.
Legelteti a lovát, hullajtja az út porát,
Siratja a babáját, áj-ná-ná-ná-ná.

4.Elmegyek, elmegyek messzi földre,
Nem leszek senkinek a terhére
II: Nem írok levelet és nem is üzenek
Lesz még tavasz lesz még nyár de én nem leszek.:II

2012. 03. 10. Aranypáva Nagydíjas Verseny és Gála, Kaposvár

Somogyi boros dalok és Moldvai népdalcsokor

http://www.youtube.com/watch?v=kOww4HddIvM